trafik-kör dabas

A 2013. évi Dabasi Építészeti Kiállítás témája: Építészet és Táj. Olyan kisebb-nagyobb tárgyszerű építményeket vizsgáltunk meg a kiállításra való felkészülés során, amelyek évtizedek alatt maguk is tájképi elemmé váltak, eggyé váltak a környezetükkel, valamint kiszolgálják az ember mezőgazdasági, vagy éppen vízgazdálkodási tevékenységeit. Az építménynek nem az építészeti minőségét vizsgáljuk, hanem a tájba, illetve annak a textúrájában való képi megjelenését. 

Az ember hely- és térfoglalása évezredekre nyúlik vissza, és valószínűleg a folyamat nem állítható meg. A táj, ami körül vesz bennünket, és amit mi természetesnek fogadunk el, valójában ember alkotta képződmény. Amikor helyet foglalunk magunknak a természetben, az rendszerint nem úgy történik, mint ahogy az állatok teszik. Az ember civilizált lény, ezért ha helyet foglal magának, akkor a kényelme érdekében mocsarakat csapol le, erdőket szüntet meg, csatornákat épít, növényeket termeszt ezzel teljesen megváltoztatva maga körül a természetes tájat.

A táj megváltoztatásának következő lépcsője, hogy kis tárgyakat, építményeket épít, amelyek kiszolgálják a megváltozott természetes táj új rendeltetéseit. Lőtornyok, kilátók, zsilipek, silók, gádoros pincék mind-mind a táj részeivé válnak és így válik teljesen kulturálttá a körülöttünk lévő környezet.

A Dabas környéki kiskunsági tájra ez fokozottan igaz. Évszázadokkal ezelőtt mocsár és futóhomok váltotta egymást. A mocsarakat lecsapolták, a futóhomokot pedig erdőtelepítéssel kötötték meg. A múlt században még jelentős volt a szőlőtermesztés is, aminek a homokos, kvarcos talaj jó alapot nyújtott; ma már csak néhány név, és az ócsai pincesor emlékeztet a hajdani szőlőtermesztésre.

Dabas, Tatárszentgyörgy és Örkény térségének egyedülálló területe az ősborókás, amelyet a Magyar Honvédség betonépítményei gazdagítanak. A parányi tárgyak a táj részévé váltak az évtizedek során, és szinte eggyé lettek a borókással, annak ellenére, hogy puszta funkcionális megfontolásból kerültek oda. Az építmények formáját, telepítését, anyagválasztását a logika határozta meg, mégis a rárakódott történeti emlékek és érzelmek miatt beépültek a tájba, és főleg az emlékezetbe. A táj olyan, ahogyan elképzeljük, ahogy az emlékeinkben él. Éppen ezért minden hely más és más; mindenki számára mást jelent.

A júliusban leégett ősborókás hamuvá égett növényei, és feketére perzselődött fái valamint a jellegzetes égett szag emlékeztetnek a tűzvészre. Az erdő átalakult, meghalt, de néhány hónap alatt regenerálódik, újjászületik. Néhány hónapig új ingert kaptunk egy természeti katasztrófa miatt. Egyszerre szomorú és különleges látványt nyújt az leégett majd az újjáéledő táj.

Ha a térből kiragadunk egy képet és képzeletben rögzítjük, leképezzük magunkban, majd azt textúraként kezeljük, akkor kis absztrakcióval egy művészeti alkotást hozhatunk létre. A táj képe, ha síkba helyezzük, így is értelmezhető. Ez egy képi szövetet alkot. Nagyon nem is kell elvonatkoztatnunk ahhoz, hogy a hétköznapokban bárhol, bármikor „előhívjunk” egy nagyszerű képet, ami kizökkentve bennünket élménnyel tölti ki a pillanatot. Játék ez, egy nagyszerű szórakozás, ami a holt perceket élővé tudja tenni és mentális állapotunkat karban tartja úgy, hogy közben megtanulunk kommunikálni környezetünkkel.

Ha ezt a látásmódot megtanuljuk, akkor egyszer csak egy „képtárrá” válik közvetlen környezetünk ott és akkor, ahol épp vagyunk. A közösségben élők, ha csak néha így nézik a világot, akkor közelebb kerülnek egymáshoz és az őket körbevevő épített és természetes tájhoz.

A kiállítást megnyitotta: Golda János DLA, építész.

Alkotók: Ligetvári Dorottya, Mészáros Anita, Ligetvári István, Balog Ádám, Oláh Dániel

 2012. szeptember   VIII. DÉK : Public Art - Köztéri művészet                                                            

 2011. szeptember   VII. DÉK : Modernizmus Dabason - A szocialzmus tárgykultúrája                        

„Vajon minek a szimbóluma az új stílus? Annak a hitnek, hogy nem kell többé elrejteni a praktikus anyagi tartalmat, a művészettől a természethez fordulást.” (Jozef Frank)

Az építészetet sokszor hibásan politikai oldalról közelítjük meg, ez részben azért van, mert egy-egy korhoz kötődnek. Viszont az alkotásoknak magasabb szintű értelmezése, ha az adott kor társadalmának tárgykultúráját értjük meg, és a tárgyak művészi értékére helyezzük a hangsúlyt.

Dabas minőségi modern építészetét jellemzően az egykori ÉKÜ-ben dolgozó építészek formálták. Ries Zoltán Martinovics téri trafikjának és dabas-gyóni családi házának hullámzó falai és nyers beton felületei már-már organikus jegyeket mutatnak. Molitor Árpád saját családi háza a frappánsan szerkesztett funkcionalizmus olyan példája, amely példa lehet a mai kor számára is gazdaságosságból és esztétikából. Csaba József Vörösmarty úti orvosi rendelője pedig Le Corbusier gőzhajókról írt álmainak és a természethez fordulásnak különleges példája. Az 1960-as évek végén az Angliát is megjárt Emődy Attila (Ybl-díjas) építész is dolgozhatott Dabason; alkotása a ritmusos ablakokkal megépült közigazgatási épületegyüttes. 

Az építészetet sokszor hibásan politikai oldalról közelítjük meg, ez részben azért van, mert egy-egy korhoz kötődnek. Viszont az alkotásoknak magasabb szintű értelmezése, ha az adott kor társadalmának tárgykultúráját értjük meg, és a tárgyak művészi értékére helyezzük a hangsúlyt.

Rendhagyó módon a tárlat szabadtéri installáció segítségével került bemutatása. Fő elemként a Trafik Kör alkotói és két lelkes ezermester felépítettek egy „fekete dobozt” a város megújult főterén. A fekete doboz jelentése kettős: egyrészt képes hordozni azt a különállást, ami az 1970-es évek dabasi modern építészete jelentett egykor és jelent a mai napig. Másrészt a repülőgépek fekete dobozára utal, amely egy-egy katasztrófa esetén rögzíti az utolsó pillanatot. Katasztrófa ugyan nem történt, de a dabasi fekete doboz egy elmúlt kor utolsó pillanatát kívánja megjeleníteni. 

A belső térben berendezésre került egy szoba, amely a szocializmus tárgykultúrájából ad némi ízelítőt. A látogatók néhány résen keresztül tudnak betekinteni a dobozba, amely 2011. szeptember 27-ig még látható.

Nem nosztalgia, nem retro! A Trafik Kör alkotói egyszerűen csak be akarják illeszteni a helyi köztudatba ennek a kornak az itt létrejött értékeit; ezt érzik feladatuknak akkor, amikor az értékmegőrzést hirdetik.

A kiállítást megnyitotta: Csontos Györgyi, építész.

Alkotók: Balog Ádám, Bereczki László, Bodré Cecília, Ferencz Csibi Attila, Kántor Csaba, Kovács Zoltán, Ligetvári Dorottya, Ligetvári István, Nonn Zsuzsánna, Oláh Dániel, Póra Csaba, Steiner Rita, Szeibert Gábor

 2010. szeptember   VI. DÉK : "Ecce oppidum vivum ...!" - "Íme az élő város ...!"                               

A Trafik Kör építészhallgatói bemutatták a város organikus fejlődésének jelentőségét természetből vett absztrakciók segítségével, és három kiemelt helyet áttervezve bemutatták, hogy miként képzelik el a jövő városát - az élő várost.

A három helyszínt úgy választották ki, hogy Dabas három fő városrésze érintett legyen a témában. Sáriban a patika előtti teresedést, Dabason a Martinovics teret, Gyónon a Kör utcát emelték ki, és gondolták át mind funkcionálisan, mind vizuálisan. Elképzelésük szerint a terek és utcák nem egyszerűen közlekedési funkciót töltenek be, hanem olyan helyek, ahol a város életre kel. Az így létre jött kaotikus tereknek "arca lett", és valódi hellyé váltak. A tervek nem mellőzik az iróniát; cél, hogy a film élményt adjon a nézőnek, és gondolatokat ébresszen benne.

Alkotók: Balog Ádám, Ligetvári Dorottya, Ligetvári István, Oláh Dániel, Póra Csaba. 

A kiállítás Dabas három különleges szakrális helyét emelte ki: gyóni apácatemető, felső-dabasi Lakrovics-kápolna, borzaspusztai romtemplom. A kiállítás Ligetvári István köszöntőjével, valamint Lendvai János és Simkó Zsolt zenéjével kezdődött. Rendhagyó módon, 2009-ben a kiállítás képei makettjei inkább körítésként szolgáltak, és a fő produktum egy videó lett, amelyen a látogatók történeteket hallhattak Suhajda Pétertől a borzaspusztai romtemplomról, Csó Istvánnétól a gyóni Zárdakertről és az apácatemetőről és Major Attilától a Lakrovics-kápolnáról. 

„Aedificare necesse est”  "Építeni, pedig muszáj!"

A Trafik felújítása kapcsán felmerült egy olyan kiállítás gondolata, amely a Dabason alkotó építőkkel és mesterekkel foglalkozik. Olyan nagyon közelről készített fényképeket mutattunk be, amelyeken a mesterek által használt anyagok szinte életre keltek. Egy-egy ecsetvonás, a vas megmunkálásakor keletkezett feszültség, a tégla drámai fényei mind-mind látszódtak a fotókon, melyeket Molnár Szilvia, Molnár László és Ligetvári Dorottya készítettek.
A kiállítás installációját, a pórusbetonból épített falat a Trafik-kör építész szekciója tervezte és építette, és ebben lettek elhelyezve a kiállítás fotói.
Rendhagyó módon a kiállítás egy diaporáma levetítésével kezdődött, amely a régi idők ösztönös esztétikai érzékkel megáldott építőit és mestereit méltatta.A kiállítás zenei betétei között Ries Zoltán, a Trafik tervezőjének, és Farkas Gábor, Dabas főépítészének gondolatai hangoztak el.

 2007. szeptember   III. DÉK : Exegii Momentum                                                                             

"Emlékjelet állítottam…." címmel a temetők építőművészete volt a 3. építészeti kiállítás témája. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a kulturális és művészeti értékekkel bíró, bezárt temetkezési helyek állapotára, valamint reflektorfénybe helyezzük a mai és korabeli búcsúztatási szokásokat. Tapasztalatunk az, hogy ma a sírok nagy része nem az eltávozókról, hanem az itt maradókról szól. A síremlékek gyakran siralmas másolatok, nélkülöznek bármiféle hagyományt. Gyökértelenek. Mi ennek az oka? Mikor tűnt el a művészet? Hol maradt a hagyomány? Miért és miként változott meg a viszonyunk a halálhoz? Ebben a témakörben a kiállítás záróakkordjaként készült egy élő adásban rögzített beszélgetés meghívott szakértők bevonásával a Dabas TV stúdiójában.

Meghívott vendégeink voltak: Dr. Bartha Júlia néprajzkutató, Balázs Mihály DLA Ybl- és Kossuth-díjas építész, Vukoszávlyev Zorán PhD építész, Dr. Farkas Gábor Ybl-díjas építész, Dr. Novák László néprajzkutató, Varga László fafaragó művész, Orci József festőművész, költő.

 2006. szeptember   II. DÉK : In urbe pro urbe                                                                                

Dabas építészeinek munkáiból állt össze a 2006. évi kiállítás anyaga, amelynek egyik főszereplője a Martinovics téri Trafik lett. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy az épületet meg kell menteni a pusztulástól. Innen származtatjuk a Trafik-kör városvédő tevékenységét.  

 2005. szeptember   I. DÉK : Akik a homokra is ...                                                                           

Az első Dabasi építészeti kiállítás volt, amely a város közelmúltban megépült épületeivel foglalkozott. Dabas főtere és belvárosa ebben az időben kezdett fejlődni, szépülni, és a megvalósult munkák mellett, a jövő épületei is bemutatkoztak, látványtervek formájában. A kiállítást Farkas Gábor, Dabas főépítésze nyitotta meg. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a kiállítás utáni kerekasztal beszélgetésen jelen volt néhai Reischl Gábor építész, tanár úr is.